Bárdi Gyula: Csokvaomány története

Csokvaomány hiteles története Bárdi Gyula Csokvaomány díszpolgárának a tollából.

Csokvaomány szép helyen – a Bükk-vidéken – található ikerközség, Szilvásváradtól és Ózdtól kb. egyenlő távolságra. Szelíd lejtőjű dombhátak között fekszik. Környékét a nép hagyományosan Hegyhátnak hívja. Ezt mai nyelven dombfennsíknak mondhatjuk.  Dr. Hevesi Attila szerint a község a Csokvaományi-kismedence központja. A miocén kori dombok laza kőzete pados homokkő, agyagos homok (slír, helyi nyelven hapoka) és néhol kavics. A halocén (jelenkori) üledékekből álló sík völgytalpak szélén a teraszok jó termőföldek (pl. Nagy-kötél). A község keleti szélén óidejű ún. „fekete mészkő” és a dinoszauruszok idejéből való, vagyis középidejű kavicskőzetek (meg az egész Bükk-hegység) Afrika partjainál rakódtak le, és a kontinensvándorlás során sodródtak ide Európába. A környék vizeit a Csernely-patak viszi a Lázbérci- tóba. Az éghajlat itt kellemes, igazi mérsékelt éghajlat 8-9 ◦C középhőmérséklettel. Ez orvosilag kímélő jellegű (pl. a tikkasztó hőség és a hófúvás  ritka). Természetes növényzete lombos erdő, többnyire vegyes tölgyerdő, az északi lejtők egy részén bükkerdő, a patakok mentén égererdő és füzes. Ezek nagy részét kiirtották, pedig hát az itteni dombvidékeket régente Erdőhátnak nevezték. A község nyugati szélén ma is díszlenek tölgyesek és bükkösök,  a Nyírjesben vegyes erdő és imitt-amott akad egy-egy akácos vagy égeres. A határ nagy része ma szántóföld, legelő és rét. Az Andornak nevű déli verőn gyümölcsös-  és szőlőskerteket művelnek.

A két község (Omány és Csokva) első okleveles említése 1221-ben történik egy bírósági per kapcsán (Istenítéletet tartottak Nagyváradon, a két koronatanúnak – az egyik csokvai, a másik ományi – tüzesvasat kellett volna megmarkolnia, de visszarettentek tőle.) Az első lakosok cseh telepesek, köztük németek is. Máig megőrződtek szláv eredetű helynevek, úgymint Csokva (Csoknak a…), Dobra (tölgyes), Pohorka (a név kisebb hegyre utal, noha csak lankás lejtő), Kalyizs (posványos), Bulyunkó (baglyos) és Nemecke (német).

A Csokva falunév eredeti alakja Csokoha. ( Az 1221-és oklevélben is még így írják a nevet.) Ez a Csok szláv birtokos esete – Csoknak a faluja. A későbbiekben Csakua, Csukua alak egyaránt olvasható. Feltételezhető, hogy a Csuk alap az eredeti, ui. a Bél-nemzetségnek volt Csuk nevű tagja. Ez a Csuk v. Csok hozta a telepeseket külföldről, kijelölte a falu helyét a királyi birtokon, irányította az építkezést, az erdőirtást és az első termésig ellátta a telepeseket élelemmel. Részletek az 1221-es oklevélből, az u. Váradi Regestrum 316. sz. regesztájából: „Koeta Chokoha faluból és Churna Umany faluból bevádoltak bizonyos személyeket Muschulas (Mocsolyás) faluból, hogy hozzájuk hasonlóan várnépek. Azok pedig azt állították, hogy szabadok és cseh telepesek fiai.” Amikor a bírák elrendelték, hogy a két vádló vigye a tüzes vasat, …. „a vádlók visszaléptek.”

Az 1301-es oklevélben említett Lázárharaszt név (Omány és Daróc határánál) valószínűleg lepratelepre utal. A lepra ui. rettegett fertőző betegség volt, ezért különítették el őket. Szent Lázárt tekintették a leprások védőszentjének.