Bárdi Gyula: Csokvaomány története

 

A XVIII. és XIX. század fordulóján a túlnépesedés, a többnyire rossz időjárás és a sokféle jobbágyteher miatt nagyon nehéz lett itt az élet. Az elszegényedés csökkentésére a vérrokon családok együtt gazdálkodtak és házaikat is közös udvar mellé építették. A XVIII. és XIX. század fordulóján erőszakosan is besorozták katonának a jobbágy ifjakat, méghozzá hosszú időre.  Az itteniek és a környékbeliek Barco Vince tábornok magánezredébe kerültek és huszárok lettek.

Egy csokvai fiatal katonának elege lett a katonaélet sanyarúságaiból. Hazaszökött az ezredéből. Idejöttek érte a fogdmegek és a határban dolgozók meglátták őket, már rohantak is hírt vinni a szökevénynek. Ő nemesei portára menekült, de nem Ományba a Fürjesekhez, hanem Darócra a Bárdosokhoz. ( A nemei portára a sereg fogdmegjei be sem tehették a lábukat.) Egy erdőn – a Nyírjesen – keresztül menekült Darócra. Egyszer azonban későn vették észre az üldözőket, s azok a Nyírjesben utólérték, megfogták a szökevényt. A hadbíróság halálra ítélte. Feleségéről és gyermekeiről azután a falu népe gondoskodott. Feltehetőleg innen ered a környékbeliek barkó elnevezése. Paládi-Kovács Attila szerint Barco generális nevéből származik.

Csokvaományban a következő „hadakat” és az általuk lakott udvarokat sikerült felderíteni.

        Ományban:
                Fónagy- udvar
                Éliás- udvar
                Boto- udvar
                Csehes- udvar
                Balla- udvar
                Tuza- udvar
                Léka- udvar
volt még a Fürjes –kert és a Borbás- kert.

        Csokván:
                Berek- udvar
                Susó- udvar
                Hegedüs- udvar
                Kaló Miska- udvar
                Horák- udvar
                Mező- udvar
                Boda- udvar
                Szilva- udvar
                Vámos- udvar

Ezenkívül hadakhoz nem tartozó családok is laktak a faluban. Talán a Fürjesek és a Borbások sem alkottak hadat.