Bárdi Gyula: Csokvaomány története

 

A XIV. és XIX. század közötti közel 600 év során az átlagosnál hidegebb éghajlat nehezítette egész Európa életét, habár nem minden év volt rossz. A „kis jégkorszak” persze túlzott elnevezés, mert leginkább a hideg tavaszok okoztak kárt. A barkó falvak híresek voltak vallásosságukról. Itt mindvégig ragaszkodtak a lakók katolikus vallásukhoz. Csokván és Ományban nem volt plébánia, de középkori eredetű temploma mindkét községnek volt. Ma is megvan egy 1648-ból való harang. Csakhogy a két templom minduntalan omladozott, romos állapotba került. Az egri főegyházmegye 1806-ban egy szép új barokk templomot építtetett Csokván, ebbe került az  ományi oltár is mint mellékoltár. De a lelkészlak mellette csak 1937-39-ben épült. (Ma sajnos – üresen áll.)

Az itteniek egész életét mély vallásosság hatotta át. Csokva és Omány 1829-ig Csernely, utána Sáta leányegyház lett. 1806-ban Csokván egy szalmatetős kántorlakás is épült, annak egyik helyisége lett a két község első-habár kezdetleges – elemi iskolája. (Ma egyébként nem lakik kántor a községben.)
1848 után a jobbágyok felszabadultak, a nemesek pedig elvesztették kiváltságaikat. Megváltozott az élet azért is, mert ipari üzemek, főként kőszénbányák jöttek létre.  A helybeliek közül többen a távolabbi – de azért Borsod megyei – bányákba kezdtek járni dolgozni, pl. Perecesre, Bánfalvára. Itt barakkokban laktak, szalmán aludtak, vasárnap gyalogosan hazajöttek majd visszamentek.

A XIX. század végére már közelebb is nyílt bánya, ahová már naponta elgyalogoltak (esőben, hóban, jeges szekérúton, hőségben egyaránt) bakancsban, tarisznyával a vállukon a nehéz sikta (műszak) előtt és után. Somsályra különösen sokan jártak, majd amikor Farkaslyukban 1912-ben megnyílt a szénbánya, akkor oda.

A XIX. században és kicsit később is, betyárok is éltek errefelé.  Horáknyi (Horákéknál) a gazda a lóól (lóistálló) küszöbén hajtotta álomra a fejét. A betyárok mégis kilopták a lovakat, de hogy hogyan, azt senki, maga a gazda sem tudta. Fónagyéktól a betyárok elloptak két szép lovat. A lovak azonban eszesek és ügyesek lehettek, mert megszöktek a betyároktól és haza is találtak a faluba. Az akkori törvény szerint az elveszett és előkerült, tárgyakról a földesúr rendelkezett. A két szép ló így került a sátai plébánoshoz, az ő hintaját húzták.

A baj rablók nélkül is bekövetkezhetett. Szokás volt a lagzis menetben puskával lövöldözni. Egy Bárdos nevű ember azonban nem értett a puskákhoz és véletlenül agyonlőtte Pap Léka Józsefet. A hatóságok nem is vitték bíróság elé az ügyet, mondván, hogy nem szándékosan, hanem ügyetlenségből követte el tettét. Nekézsenyben a rablók elloptak egy jókora disznót. Alig bírták a szekerükre föltenni. A gazda meghallotta a zajt, kiment az utcára és segített feltenni a disznót. Az éjszaka sötétjében észre sem vette, hogy saját disznaja elrablásában segédkezett.

Az utóbbi évszázadokban Csokvaományban termett a környéken a legtöbb élelem. Kb. 120 évvel ezelőtt az ikerfaluban 360 vagon kenyérgabonát termesztettek és 270 pár fogattal dolgoztak. A putnoki piacon nagyon értékelték a csokvai búzát. (Kaló Susó Béla szíves közlése.)